Tavaszi hajrá

Nagyot haladtunk a héten, hála segítőkész családtagjainknak!

Egy induló kertészetben mindig van valamilyen munka, ami nem kapcsolódik közvetlenül a termesztéshez, de elengedhetetlen megcsinálni. Ilyen volt a fóliasátor állítása, most pedig kapuhegesztés és ajtófóliázás színesítette az amúgy elég borús napokat.

A hét vége felé kijelöltük a zöldséges terület első két blokkját. Magát a területet 5 teljes és egy fél blokkra tudjuk osztani, az első háromban ágyásokat alakítunk ki, az utolsó kettőben pedig a burgonyás forgó lesz, megfelelő előveteményekkel kombinálva. Ez a blokkos, ágyásos rendszer lehetővé teszi, hogy az öntözést és magukat a növényeket évente ’forgassuk’ a területen anélkül, hogy a talajt mindig fel kellene szántani vagy ásni.

A szamóca indanövénykéknek kimértük és eldolgoztuk a második blokkban a 15 méter hosszú ágyásokat. Egyelőre a cseppcsövek helyét a kihúzott zsinórokkal jelöltük ki, ennek két oldalára kerültek háromszög kötésben a kis palánták. A február végén felszántott és elrotált terület talaja most nagyon jól gereblyézhető, így az ágyások előkészítése nem igényelt sok időt, de az ültetés azért már nem ment olyan gyorsan, mert mindenki igyekezett – nagyon helyesen – a tőtávolságokat centi pontosan megtartani :). A szélső sorokba minden szamóca közé két gerezd tavaszi fokhagymát is ültettünk a gombás betegségek megelőzésének érdekében és persze azért, mert a fokhagyma elmaradhatatlan kísérője a magyar konyhának így a zöldségdobozokból sem hagyható ki.

A zöldborsó igazán népszerű tavaszi zöldségféle, sajnos azonban a nagyon korai fajtákat már nem vethetjük el, mert nem bírják a hamarosan beköszöntő meleg időszakot. Így a betervezett Douce Provance kifejtőborsónak most már ki kell várnia az őszi vetést. Ehelyett Kelvedon csodája velőborsó került az első blokk egyik ágyásába és hétfőn folytatjuk Sweet Oregon és Giant Sugar cukorborsóval a vetést. Ez utóbbi két fajta a fóliasátorban már szépen növekszik, ahogy a Sturon hagyma is gyönyörűen sorol a párás melegben.

A fólisátor talajának hőmérséklete nappal eléri a 15-17 fokot is, így nem csak a vetemény, de az apró gyomnövénykék is gyors fejlődésnek indultak. Bosszantó lehetne, hogy mennyi gyomlálás vár ránk, de inkább arra gondolok, hogy mennyi élet van itt a földben, dacára annak, hogy ez egy konvencionális szántóterület volt évtizedekig. Ezt bizonyítja a minden ásónyomból kiforduló kövér giliszták nagy száma, a sárga színű ragadozó rinyák és sajnos az a néhány cserebogárpajor is, amelyek ellen azért kénytelenek leszünk védekezni valamelyik biológiai készítménnyel.

A fóliasátor egyik oldala mentén elültettünk néhány Jonkheer Van Tets piros ribiszke és Dorottya fekete ribiszke csemetét, itt a délutáni napsütéstől védve fejlődhetnek. Málnát is szívesen telepítenénk, de ahhoz ennél is védettebb helyre lenne szükségünk. A klímaváltozásnak köszönhetően málnát csak öntözéssel és némi árnyékolással lehet biztonságosan termeszteni. Az öntözés megoldott, de nagyjából Délről nyitott a terület, így az árnyékkal lennének gondok.

Van viszont egy bogyós gyümölcsfaj, amely eléggé megmozgatta a fantáziánkat pénteki gazdaságlátogatásunk során, mégpedig a mézbogyó. Már nézegetem a fajtákat 🙂