A nyárnak dolgozunk

Tíz nap telt el az előző kerti beszámolóm óta, ez pedig egy tavaszi veteményesben nagy idő. Haladunk a nyári vetésekkel, ágyásokba került a sok csemegekukorica palánta, szomszédságukban zöldbab és mángold fog növekedni. A zöldbab nitrogénnel látja el a kukoricanövényeket, a mángold pedig azt az árnyékot fogja élvezni, amit a szép, magasra növő kukoricák nyújtanak majd neki. Szabadföldbe is vetettünk a spárgasalátából, ami a fóliasátorban már kifejezetten kezd szárat nevelni, alig várom, hogy szedhessünk belőle. Minden zöldségfajból több fajtát vetünk, illetve ültetünk, egyrészt mert a változatosság mindenkit gyönyörködtet, akár az ízre, akár illatra, színre gondolunk, másrészt mert ki kell próbálnunk, ezen a termőhelyen melyik fajta hogyan teljesít, mi az erőssége, melyek a gyenge pontjai.
Tegnap elvetettük a burgonyagumókat is, ami nem kis munka lett végül. Ahhoz, hogy a Zöldikék Biokertészet valóban kertészet legyen, Ágival egy szántóföldet kell kertté alakítanunk, a nagygépes munkák után (szántás, kultivátorozás) kézi erővel. A burgonyagumó ugyan nagy egy babszemhez vagy répamaghoz képest, de mégis jól elmunkált talajt igényel, amelyben egyenletesen tud növekedni és amelyet könnyű lesz majd a tövekhez töltögetni. Ezért gereblyézéssel kezdtünk, a nagy rögöket kihúztuk a megmunkált rész széléhez, majd kijelöltük a sorokat egymástól 80 centiméterre. Kapával sekély árkot húztunk – hogy a krumpli meghallja déli harangszót, ahogy a régi öregek mondták – Orgevit pelletált szervestrágyát szórtunk bele, majd elvetettük a gumókat 20 centiméteres tőtávra. Ez a térállás (80*20 cm) nem szentírás, lehet 75*30 cm is, az is jól kezelhető. Ennél keskenyebb sortávot azért nem érdemes beállítani, mert sokkal nehezebb lesz a töveket feltölteni. A bevetett sorokat Ági gereblyével takarta be, alacsony kis bakhátat alakítva ki vele.
A márciusban vetett zöldségek végre a szabadföldi ágyásokban is megtáltosodtak, gyönyörű a French breakfast retek és a Sora is szépen lombosodik, pirosodik. A földibolhák sajnos megtalálták őket, de kártételük nem érinti magát a retekgumót, csak a leveleket. Sokadszorra bizonyosodik be, hogy az egyébként több szerző által is ajánlott retek-saláta párosítás legfeljebb vizuálisan ad pluszt, a földibolhákat sajnos nem tartja távol. A szabadföldi zöldborsó úgy döntött, végre növekedni kezd, a fóliában vetett cukorborsó pedig már az első hüvelyeket hozza.
Van néhány zöldségféle, amelyik viszont már nem szedhető, ilyen a zsázsa és a Butterflay spenót, mert virágozni kezdtek. A bordáskel is virágzik, de ettől függetlenül ugyanolyan finom, mint előtte. A zöldségek virágzása számunkra most azt jelenti, hogy a helyük lassan felszabadul az uborkának, paprikának és paradicsomnak, de azt is jelenti, hogy készülhetünk a magfogásra, ami mindig érdekes feladat.
Évekkel ezelőtt készítettem magamnak smoothie-t, de már nem is emlékszem, akkor mit turmixoltam össze, hogy elérjem a Shrek-zöld hatást :). Így inkább kivettem egy Zöldturmixok című könyvet a városi könyvtárból, hogy némi tudást szedjek magamra a lehetséges kombinációkról és leginkább arról, hogy ízben milyen zöldségek, gyümölcsök fognak harmonizálni egymással. Végül egy nagyon egyszerű smoothie-t dobtam össze, alma, banán, valamint saját termesztésű bordáskel és spenót felhasználásával. Meglepően finom lett, folytatása következik!