Helyzet van. Gyomhelyzet…

Gyakorlatilag eltelt a nyár első harmada és a júniusi kánikulának, valamint a bőséges esőnek köszönhetően a Zöldikén minden mást a második helyre utasítva a gyomlálás lett a prioritás. Persze emellett azért ültetünk, vetünk, támrendszert készítünk, leszedjük a terményt a zöldségdobozokba, de a gyomokkal való küzdelem szerintem a munkaidőnk legalább kétharmadát felemészti. Készítettünk a még nem bevetett blokkban egy felvételi négyzetet és megnéztük, milyen gyomfajok és azok milyen egyedszámban fordulnak elő ezen az egy négyzetméteres területen. A fenyércirok vezeti a listát 18 példánnyal, parlagfű 15, kerek repkény 14, szőrös disznóparéj 6, hibrid libatop 4, selyemmályva 2, fehér libatop 1, szuláklevelű keserűfű 1, apró gombvirág 1, pásztortáska 1, tyúkhúr 1, apró szulák 1 db volt még emellett. Ez 65 egyed egy négyzetméteren és ennek több, mint a fele kifejezetten nemkívánatos gyomfaj a területen.

Ez a terület eredetileg egy szántó volt, ahol évtizedekig konvencionális gazdálkodást folytattak. Itt az elképesztő gyommennyiséget látva nem biztos, hogy mindig időben történtek a talajmunkák és a vetésforgót a gyomelnyomás szempontját figyelembe véve tervezték meg. Tudjuk, hogy sokszor történt szervestrágyázás is és a rosszul kezelt trágya az egyik legjobb forrás az életképes gyommagok behurcolásához. Lehet azt mondani, hogy konvencionális gazdálkodásban megoldja a problémát a gyomirtószerek használata, de a gyomfajok folyamatos versenyben vannak a vegyiparral és egyre több herbicidrezisztens biotípust (gyomirtószereknek ellenálló típus) találnak közöttük. Igazából csodáljuk és elismerjük a gyomok hihetetlen életképességét, csak sajnos éppen ez a tulajdonságuk az, ami miatt a haszonnövényeinkre kifejezett veszélyt jelentenek. Amikor a hőségben zöldségnövényeink épp csak a túlélésre játszanak, egyes gyomfajok (és itt van belőlük bőven) még vígan fotoszintetizálnak, vizet és tápanyagokat einstandolva az esélytelen veteményestől.

Biogazdálkodásban nincs lehetőség – és nem is akarunk ilyen lehetőséget – kémiai herbicidek használatára. Nekünk maradnak a fizikai módszerek, jelen esetben kis gyomoknál a saraboló kapa, nagyoknál a kihúzgálás. A fenyércirok különösen feladja a leckét, hosszú, húsos rizómáit, gyökereit maradéktalanul kellene eltávolítani, hogy ne hajtson ki újra és újra. A parlagfüves területeken részben a kaszálás, fűnyírás, részben a kapálás, gyomlálás az eszköz, hogy valamennyire kordában tartsuk ezt az allergén gyomot.

Hogy valami pozitívval zárjam a posztot, azt is meg kell jegyeznem, hogy van egy jó oldala a gyakori nyírásnak. A fix ágyások közötti utak kezdenek egész komolyan füvesedni. Ez egyrészt megkönnyíti a munkánkat, másrészt szép látványt nyújtanak a kigyomlált, bevetett ágyások és a szép, zöld utak közöttük.