Még egyszer a szezonalitásról

Március végén írtam egy posztot a szezonalitásról és azóta a téma nemigen merült fel. Azonban ősszel két alkalommal is kaptunk olyan visszajelzést, amely ráébresztett minket arra, hogy a kérdés korántsem egyszerű és nincs lezárva egy poszttal. Ahogy gondolkoztunk és beszélgettünk erről, eszembe jutott, hogy a Tudatos Vásárlók ’Légy a részese’ képzésén, ahol Ágival a közösségi gazdálkodásról tanultunk széleskörűen, a szezonalitás és az ahhoz kapcsolódó kihívások külön szituációs gyakorlatot érdemeltek. Emlékszem, az egyik csoportban én játszottam a gazdálkodót, akinek a tagok arra panaszkodnak, hogy már a fülükön jön ki a kelbimbó és nem kérnek többet. A gyakorlat során ezt a problémát kellett valahogyan megoldani.

Most pedig, hogy a szezon végeztével kiértékeltük a Tagok által kitöltött szezonzáró kérdőívet, a szezonalitás általános és eddig elméleti problémája személyes üggyé vált.

A helyzet szemléltetésére készítettem egy táblázatot a Zöldikéken eddig leszedett zöldségfajokról. Látható, hogy vannak üres cellák is, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem termett az adott zöldségből, hanem esetenként azt a doboztípust nem kérték, amelybe raktuk volna, így le sem szedtük. A táblázatban szépen nyomon követhető, hogy vannak olyan terményeink, mint például a zöldbab vagy a mángold, amelyeket szó szerint hónapokon keresztül, szinte minden héten tudtunk szedni a dobozokba. Friss zöldborsót, kaprot, cukkinit, karalábét csak szezonjában, azaz késő tavasztól őszig fogyaszthatunk, de vajon képesek vagyunk-e értékelni ezeket, vagy úgy érezzük, hogy pár hét múlva már sok a jóból?

Mi az a szezonális termény?
Szezonális az a termény, amelyet éghajlatunkon szabadföldön termesztenek, életciklusát a természetes körülmények határozzák meg és így azt is, mikor szedhető és fogyasztható. A szezon alatt tavasztól őszig, ahogy telnek a hetek, úgy lesz egyre gazdagabb a szabadföldi zöldségválaszték, ezzel együtt pedig az egy fajból betakarítható mennyiség is megnő.

Két problémája van ezzel a zöldségközösségek tagjainak (akik nem válogathatnak a terményekben, mert zöldségdoboz formájában, előre összekészítve kapják azokat meg a gazdálkodóktól). Először is, gyakran hetekig ugyanazt a 8-10 féle zöldséget találják a dobozban, másrészt egy-egy zöldségből rendszeresen kapnak olyan mennyiséget, mely nem fogy el egy hét alatt.

Első kihívás: ismétlődő terménykínálat
Miért érezzük tehernek, gondnak azt, hogy hetekig hasonló kínálatból kell főznünk? Azért, mert teljesen elszoktunk a természetes folyamatoktól, nem érzékeljük a maga mélységében, változatosságában az évszakokat. Ma a klimatizált hűtőházak, konténerek, kamionok és eladóterek világában a szezon, mint fogalom szinte értelmezhetetlen. Hatalmas választékot találunk az év 12 hónapján keresztül minden egyes nap a pultokban. Ahhoz, hogy ezek a termények az üzletekbe kerüljenek, hatalmas energiát kell felhasználni, de ki gondol erre, amikor februárban a hamburgerhez friss paradicsomot vásárol?

Persze a zöldségfélék, gyümölcsök kereskedelme nem modern vívmány, de a tömegtermelés, tömegszállítmányozás és a nagyüzemi vegyszeres gazdálkodás világhódítása előtt azokat a terményeket vitték messzire, melyek a célországban nem, vagy csak kis mennyiségben voltak előállíthatóak. Ma az a törekvés, hogy a friss áru egész évben kapható legyen, függetlenül attól, hogy adott esetben ez termeszthető-e szezonálisan, vagy nem.

Túl sok zöldség, mit kezdjek vele?
A második probléma a mennyiség. A szezonális termények hosszabb-rövidebb ideig folyamatosan vagy hullámokban nagy terméssel örvendeztetik meg a gazdálkodót. Néhány évtizede – még az én nagyszüleim idejében is – ez nem okozott különösebb ijedtséget, a háztartások, akár falun, akár városban fel voltak készülve arra, hogy a szezonális zöldségeket, gyümölcsöket tartósítsák a téli hónapokra. Vajon manapság az idő kevesebb erre, a hely kisebb vagy a tudás kopott ki a háziasszonyok és háziférfiak eszköztárából?

Van megoldás a szezonalitás kihívásaira?
Hogyan kezeljük a szezonalitásból adódó kihívásokat? Elsősorban saját szemléletünk formálásával. A vegyszermentes vagy bioterményeket választók biztosan egészségtudatosak, innen csak egy lépés belátni, hogy környezetünk egészsége saját fizikai és mentális egészségünkre is hatással van. Gondoljuk át, milyen árat fizet környezetünk és végső soron mi magunk milyen árat fizetünk azért, hogy az egyébként hazánkban természetes körülmények között termeszthető zöldségekhez, gyümölcsökhöz szezonon kívül is hozzáférhessünk.

Másodsorban a kreativitásunk fejlesztésével is segíthetünk a konyhai kihívások megoldásában. Elképesztően sokoldalúan elkészíthetőek a szezonális zöldségfélék és ha nyitottak vagyunk más népek gasztronómiája felé is, akkor a lehetőségeink száma megsokszorozódik.

Utolsóként említem a befőzést, tartósítást. Ne hagyjuk veszendőbe menni az értékes terményeket, a tápanyagokban, vitaminokban gazdag, szezonális zöldségeket, gyümölcsöket. Aszaljunk, fagyasszunk, főzzünk befőttet, konzervet, így télen sem kell vegyszeres, nagyüzemi termelésből származó mirelitet vagy konzervet adnunk a család asztalára. Gondoljunk csak bele, hogy a szupermarketek kínálatában ez utóbbi mekkora helyet foglal el és mi saját tartósítás híján milyen gyakran tesszük ezeket a kosarunkba! Most reneszánszát éli a savanyítás, fermentálás. Akár magyar, akár külföldi szerzőktől remek könyveket találhat, aki jobban bele akarja ásni magát a témába. A fermentálással megőrizhetjük a friss zöldségfélék beltartalmi értékeit, javul emészthetőségük és változatosabbá tesszük étkezésünket.

Arra biztatunk mindenkit, aki megpróbálkozik egy közösségi gazdaság tagjaként megbirkózni a szezonalitás kihívásaival, hogy először is értékelje az a friss, bio-vagy vegyszermentes termesztésből a kosarába, asztalára kerülő zöldségfélét akkor is, ha már sokadjára kapja. Elmúlik a nyár és nem lesz több a szabadföldi, roppanós, frissen igazán ízletes zöldbabból, szárzellerből, paprikából, paradicsomból és ha nem becsüljük meg és tesszük el télire, akkor vehetjük a konvencionális, vagy import, növényházi terményeket egészen a következő szezonig…