Itt van az ősz, hoz is, visz is

Eljött az a nap is, amikor le kellett fátyolfóliával takarni a másodvetésű zöldbabot, hogy legalább még két hétig szedni tudjunk róla. A kert nem nyújt igazán szívderítő látványt ezeken a szürke, hideg, esős napokon, de még mindig van mit betakarítani és dacára annak, hogy folyton aggódunk, elég lesz-e a termény, eddig még mindig gazdag dobozokat tudtunk összerakni. Ám ennek most már hamarosan vége szakad. A paprika, paradicsom, padlizsán és a tökfélék fáznak, terméseik már nem érnek, nem fejlődnek.

Az eddig csodásan virágzó édesburgonya levelét megcsípte a fagy. Egy részét már fel is szedtük és megállapíthattuk, hogy nem csak mi, de a pockok is értékelik ezt az ásványi anyagokban és vitaminokban bővelkedő zöldségfélét. De nem hibáztathatjuk őket, körös-körül monokultúrás kukorica-és búzatáblák nyújtóznak, mellettünk egy kis gyümölcsössel. Finom lédús, ropogós zöldségekkel terített asztal a Zöldikék minden kis rágcsáló, alagútépítő bundásnak. Ugyan meghívtunk néhány szárnyas vendéget is, hogy ellensúlyozzuk a vegetáriánus látogatók számát, de hatszor ennyi ölyv, karvaly és vércse sem lenne elég ide.

Az ősz most nem csak az általános kerti teendőket hozta el nekünk. Lassan felszámoljuk a Zöldikék Biokertészetet ezen a területen és költözünk. Sajnos nincs arra 5-6 évünk és még három emberünk, hogy megbirkózzunk azzal, amivel szomszédjaink is csak konvencionális módszerekkel képesek megküzdeni. Elkötelezett biokertészekként mi nem kötünk kompromisszumot, így le kell vonnunk a következtetéseket és váltanunk kell. A terület méretét nézve egyet hátralépünk, az intenzitást és biztonságot nézve pedig egyet előre. Rengeteg tapasztalatot adott ez a csonka szezon és minden nehézség ellenére kialakult egy kis kemény mag, a zöldségközösség szíve, amely remélhetőleg az új terület segítségével jövőre még növekedni is fog.

Bízunk benne, hogy itt, Dunaharasztiban és környékén is egyre többen felismerik, hogy a közösségi gazdálkodás a maga specialitásával, elsőre talán nehezen érthető, talán kicsit furcsa rendszerével pontosan azt a célt szolgálja a legmagasabb fokon, amely mindegyikünk vágya és érdeke: egészséges, a lehető legkisebb mértékben kockázatos, megbízható termények és kapcsolat az asztalunkra kerülő mindennapi élelem forrásával.