Ess eső, ess!
Hétfőn megtartottuk az első tagtoborzó beszélgetést. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki eljött, hogy megtisztelt minket figyelmével és bizalmával! Június 3-án 18 órakor tartjuk a következő tagtoborzót, így várjuk azokat az érdeklődőket, akik az első alkalomra nem tudtak eljönni.
Öntözőrendszer ide vagy oda, nagyon vártuk az esőt, lehetőleg olyan mennyiségben, ami nem csak a port veri el. Amit kívántunk, meg is kaptuk sőt, többet is, Dunaharasztiban borsónyi jég is hullott az égi áldással. Szerencsére a Zöldikéken semmi kár nem esett a frissen kiültetett uborkapalántákban, kukoricában és a gyönyörűen fejlődő zöldbabban. Nem véletlen a mondás, hogy a májusi eső aranyat ér, látványosan nyújtózik minden az eső után, beleértve persze a gyomokat is :).
A tavaszi zöldségfélék közül szezonja végére ér lassan a hónapos retek. A French Breakfast látványos, piros-fehér termése sajnos gyorsan elöregszik, nem érdemes nagyobbra nevelni, viszont a Sora és a Viola sokáig ropogós, lédús marad, még nagy méretben is. A Sora még a földibolha levélcsipkéző tevékenységétől sem lett csípősebb, nagyon meg vagyunk vele elégedve. A szabadföldi spenót és a Lollo Bionda tépősaláta is egyre szebben fejlődik és ahol megbirkóztunk a gyomokkal, szinte megtáltosodik a karalábé, pasztinák és a sárgarépa is. Ági türelmére és precizitására van szükség a magról vetett hagymafélék gyomlálásánál, mert az alig félarasznyi, cérnavékony kis vöröshagyma és póré szinte eltűnik a kis gyomok között.
A szabadföldi zöldborsóval kapcsolatban már évek óta tapasztalat, hogy legjobban az őszi vagy tél alá vetés vagy a nagyon korai tavaszi vetések sikerülnek, persze attól is függően, hogy a kert a melegebb, vagy hűvösebb országrészekben található. Mi a borsóinkat a kertben két különböző helyen – szabadföld és fűtetlen fólia- vetettük el. A fóliasátorban március eső hetében, a szabadföldön március második hetétől március végéig vetettünk. Ezek az időpontok elvileg teljesen megfelelnek a borsó vetéséhez. De mint már többször is előfordult, az áprilisban beköszöntő kéthetes nyári meleg és az azt követő erős lehűlés, majd ismételt felmelegedés megzavarta ennek a rövid tenyészidejű, inkább hűvös időjárást kedvelő zöldségfélének a fejlődését. Bár a fóliasátorban a felmelegedés még nagyobb mértékű volt, a lehűlés viszont kevésbé volt hangsúlyos és ez a némileg kiegyenlített hőmérséklet, valamint a korai vetés ezek szerint sokat számított a cukorborsó fejlődésénél. A szabadföldi Oregon Sugar alig 30-40 cm és ugyan virágzik, de máris elöregedett, a fóliasátorban 80-100 cm és tele van hüvelyekkel.
A nagyobb fóliában nem csak a Sweet Oregon ontja a termését, hanem a Giant Sugar cukorborsó is, ez utóbbi tényleg óriási, már vagy 170 cm magasra nyújtózott az uborkahálón. A valódi cukorborsót egyre többen ismerik dacára annak, hogy kereskedelemben a termése nem igazán kapható. De nagyon ajánlom kiskertekben is a termesztését, nagyon korai (február) vagy tél alá vetéssel igazi sikerélmény és valódi különlegesség. Édes hüvelyei mindenestül ehetők, nem kell kifejteni. Nyersen, salátába is nagyon finom, egy wokserpenyőben gyorsan párolva vagy levesnek is kiváló. A kínai spárga egyre nagyobb, szára növekszik és vastagodik, naponta nézzük, hogy az első töveket mikor lehet végre szedni. Ide, a nagy fóliába került uborkaháló mellé három fajta uborka, a Kecskeméti keseredésmentes, a Párizsi fürtös és a Marketmore salátauborka palántája és a jövő héten szintén ideültetjük a csilipaprikákat és néhány folytonnövő paradicsomfajtát is. Így uborkából és paradicsomból szabadföldi és fűtetlen fóliás termesztésből is lesz késő őszig termés.
A múlt hét leginkább a gyomokkal való küzdelemről szólt. A biogazdálkodásban szerintem ez a legnehezebb munka, hiszen a fizikai módszereken túl semmi mást nem alkalmazhatunk a gyomnövények ellen. Meggondoltan kell azonban gyomlálni, mert például a katicák tavasszal az elsők között megjelenő fehér libatopon helyezik el petéiket, hiszen ezt gyomnövényt előszeretettel támadják meg a levéltetvek. Ha mindenhonnan kihúzgáljuk a már tetves libatopokat, a katicák is keresnek maguknak más helyet a peterakáshoz és amikor a levéltetvek a veteményen jelennek meg, már nem lesznek ott pöttyös kis védelmezőink. Ezért bár elismerem extrém látvány, de meghagytunk néhány libatopot a szamóca és a kapor között is, katicavendéglőnek.
A kapálás, kézi gyomlálás mellett nagyon nagy segítség, ha mulcsozni is tudunk a veteményesben. Szerencsére egy régi barát a segítségünkre sietett. Szilárd két, vegyszermentes termesztésből származó nagy körbálával lepett meg bennünket, így családi segítséggel gyorsan lemulcsoztuk a szamócaágyásokat. A többi szalmát pedig a jövő héten kiültetendő földicseresznye, paradicsom, paprika, bazsalikom és padlizsánpalánták alá szánjuk.
Gyomlálás közben elképesztő mennyiségű érdekes rovarral találkozunk, bárcsak ilyenkor mindig kéznél lenne egy határozó! A meglepetésvendég nem más volt, mint a Perillus bioculatus nevű amerikai ragadozó címerespoloska, amelynek fő tápláléka a burgonyabogár lárvája. A vegyszermentesen művelt és biokerteknek nagy szerepe lehet a hasznos, ragadozó rovarok elterjedésében, mivel egy konvencionális kertben, szántón nem finomkodnak a növényvédőszerekkel és a kártevőkkel együtt gyakran a hasznos, természetes ellenségeik is áldozatul esnek. Ez nálunk, a Zöldikéken nem fordulhat elő!
