A türelem zöldet terem?

Hat hét telt el az előző blogposzt megjelenése óta, ami sok időnek tűnik így leírva, de valójában úgy reppent el, hogy szinte észre sem vettük. Az elmúlt hetekben folyamatosan az ágyások kialakításán dolgoztunk és a már elkészített ágyások változatos bevetésén, ültetésén. Ahogy a képeket válogattam a poszthoz, rádöbbentem, hogy milyen sziszifuszi munka is volt ez.

A ledöngölt, tömörödött talajon kijelöltük az ágyásokat, melyek 1 méter szélesek lettek, mert ezeknek a közepét még két oldalról könnyű elérni. A kijelölt sávban faiskolai ásóval fellazítottuk a talajt, – itt azért időnként ugráltam az ásón – az elgereblyézett talajon elszórtuk a kimért gyapjúpelletet és Orgevit pelletált szervestrágyát. Ezután komposzt és a saját, homokos termőtalajunk keverékével 5 cm vastagon feltöltöttük az ágyást, melyet el is kellett simítani. A feltöltött ágyást beöntöztük, hogy ülepedjen, a vetés, illetve ültetés csak ezután következhetett. Bevallom, minden ágyásnál azt mondogattuk, hogy csak egyszer kell megcsinálni, jövőre már csak komposztot kell rátölteni…

Nagy szerencsénkre épp az ágyásokkal való küzdelem közben csatlakozott hozzánk egy gyakornok, Eszter a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetemről, aki 5 héten keresztül felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt nekünk abban, hogy a kert olyan állapotba kerüljön, hogy ‘csak’ a fenntartás legyen a dolgunk vele egészen késő őszig.

Sajnos ezek a hetek igazán didergősek voltak, némi napsütéssel fűszerezve, így a vetemény csak az elmúlt néhány napban indult rendesen fejlődésnek. Kibújt a hagyma, a spenót, sárgarépa, petrezselyem, de csak álltak, várták a rendes, tisztességes tavaszi meleget. Április elején volt olyan nap, hogy dér borította a kis növénykéket, hát igazán nem hibáztathatjuk őket a stagnálásért.

A fóliasátor védelmében viszont szépen fejlődnek a póréhagymák, tökfélék, gumós zeller palánták. Hogy a hideg tavasz miatti csúszást behozzuk, még a bokorbaból is palántát neveltünk, ma ki is ültettük tavalyi kedvencünket a Paulistát és egy új fajtát, a Duplikát.

A káposztafélék palántáinak már túl meleg ilyenkor a fóliasátor, őket rovarháló védelme alatt egy félárnyékos részen helyeztük el, a szabadföldi ágyásba kiültetett pak-choi és tatsoi növénykékre pedig árnyékolóháló került. A pak-choi mindennek ellenére virágozni kezdett, szóval most csuriban a kezünk, hogy a tatsoi bírja még a szedési méretig.

A paprikapalánták ma kerültek ki a ház melegéből a fóliasátorba, most már edzeni kell őket, hogy a fagyosszentek után erős, ellenálló növénykéket ültethessünk ki a szabadföldbe.

Egy szó mint száz, a kert alakul, rengeteg növényke zöldell már az ágyásokban és a cserepekben, de hiába siettetnénk őket, a szabadföldi kertészkedés türelemre kényszerít. Nagyon szeretnénk már igazi szezonkezdést hirdetni, hiszen tavaly is nagyjából április harmadik hetében kezdtünk dobozolni, sajnos azonban az idei tavaszt egyelőre hidegen hagyták a vágyaink. De az előrejelzés bizakodásra ad okot! Ennek fényében ma át is vettük Ági saját keltetéséből az első turnus csirkét, melyek tojótyúkká növekedve finom tojással fogják kiegészíteni a zöldségdobozokat.